Chapter Thirteen

Retrospective

Kicsit szomorú voltam, amiért az előző fejezethez nem érkezett komment, de nem szeretnék keseregni :) Remélem tetszeni fog az új rész annak, aki elolvassa és, ha kommentet nem is akkor a tetszik, nem tetszik gombokat bátran nyomkodjátok :D
  Lehet, hogy kicsit rövid lett de szerintem erről az oldalról is érdemes megközelíteni a dolgokat...

További kellemes hetet és Jó Olvasást!

Nadia xoxo

   Fájdalmasan simítottam végig az arcomon, ahol csattant a pofon. Néztem, ahogyan Sophie sírva elszalad a mostohatestvérével én meg földbe gyökerezett lábakkal bámultam utána.
   Fájt az arcom, de nem az ütés erősségétől, hanem attól akitől kaptam és amiét kaptam. Fájt a saját tétlenségem, hogy nem mehetek utána hanem nézem ahogyan elszakad tőlem. Nem mondom nem ütött kicsit Soph, de tudom, hogy megérdemeltem....
   A többiek csak értetlenkedve összenéztek én meg bámultam Eleanort, aki magyarázott valamit, de nem nagyon figyeltem oda rá mert különösebben nem is nagyon érdekelt.
    Leroskadtam egy székre és a tenyerembe temettem az arcomat majd szinte áramütésként tudatosult bennem minden, ami az utóbbi percekben lejátszódott.
   Tudom, hogy suttyó módon viselkedtem Sophieval és szerintem még szerencsém van, amiért csak egy pofont kaptam a tettemért. Sőt ezek inkább tettek voltak nem is csak egy.
   Visszaemlékeztem arra a délutánra, amikor először megláttam őt a Starbucksban. Nem tudtam levenni róla a szememet, és ettől függetlenül még én is meglepődtem rajta, hogy egy ilyen lány éreztet velem valamit, amit valamiért Eleanor vagy más lányok soha nem tudtak.
Akkor még nem akartam megmondani neki az igazat, mert féltem, hogy ő is egy őrült rajongóvá válhat, de mikor megtudtam, hogy nem ismeri a mai hírességeket már benne voltam a csávában, hiszen nem az igazi nevemen mutatkoztam be.
   Mardosott miatta a bűntudat, de nem tehettem mást. Mikor hazakísértem tudtam, hogy el kell őt felejtenem, mert nem szerethetek bele egy lányba miközben van barátnőm. Otthon el is mondtam ezt a többieknek, akik ugyanúgy azt tanácsolták, hogy felejtsem el.
   Valahol azonban éreztem, hogy Sophie sem akar engem csak úgy elfelejteni, mint ahogyan én sem hagynám annyiban a dolgokat. Reméltem, hogy őt nem sikerült még belekevernem ebbe a furcsa érzésbe, de mikor tudatosult bennem, hogy sírt, amiért azt hitte, hogy nem lát többé feladtam, hogy akkor távol tartsam magamat tőle. Bementem hozzájuk, de az csak rontott a helyzeten, mivel még jobban belehabarodtam a lányba.
   Ebből már sehogy sem jöhettem ki győztesként. Akkor még örültem, hogy nem tudja ki vagyok, de féltem csak úgy elmondani neki, mert egyszerűen tartottam a következményektől.
   Azonban fogalmam sem volt, hogy itt összefuthatunk hiszen úgy tudtam, hogy nem szeretni a mai zenéket, de már teljesen mindegy... Ha így belegondolok tényleg egy görény voltam de jó, hogy legalább most derült ki. Igazából úgy terveztem ezt a dolgot Sophieval - ha nem ütött volna be ez a gikszer - hogy még többször elé fogok menni és mikor megvolt az első csók, szakítok Ellel és összejövök Sophieval, de akkor még nagyobb barom lettem volna. Eleanorral sem szúrhatok ki, hogy megcsalom és utána azzal a lánnyal jövök össze.
   Felnéztem a kezem rejtekéből és láttam, hogy a srácok tovább osztogatják az autógrammokat nem is zavartatva magukat azzal, hogy én teljesen ki voltam. De nem hibáztattam őket. Nem is szóltam semmit, csak, amikor végeztünk.

- Srácok most ti is utáltok?- kérdeztem a többieket idegesen, akik lassan fordultak csak felém és az ő tekintetükből is tükröződött némi düh, amitől a legjobban tartottam. Féltem, hogyha még ők is elítélnek akkor amit tettem arra tényleg nincs bocsánat...

- Louis ez most mire volt jó?- kérdezte rosszallva Liam, mire egyszerűen csak összerezzentem. Valahogy vágytam rá, hogy azonnal rám zúdítsák, hogy mekkora barom vagyok, de ezt a számon kérő hangot ezerszer rosszabb volt hallani, főleg a mindig békés és felelősségteljes Liam szájából.
   Gyötrelmesen hunytam le a szememet és úgy vártam a nagy adag szitokáradatot...

- Egyszerűen nem tudtam elfelejteni őt skacok...

- Lou neked van barátnőd és az nem az volt, akit megríkattál!- juttatta eszembe szemforgatva Zayn az amúgy is kézenfekvő tényt.
   Éreztem, hogy elszorul a torkom, mert az ilyet más szájából még súlyosabb volt hallani, de igyekeztem megőrizni a hidegvéremet - már amennyi megmaradt belőle - és minél jobb mentegetőzési szövegen agyaltam.

- Tudom, de én Eleanor iránt már rég óta nem érzek többet barátságnál- sütöttem le a szememet szégyenkezve mert tudtam, hogy ezt is be kell vallanom ha már így jártam mire mind mérgesen felhorkantak.

- Akkor miért nem dobtad, mert ez így nagyon nem korrekt Louis! Fairplay nélkül pedig nem érdemes belemenni egy kapcsolatba!- csóválta a fejét értetlenkedve egyben vádlón Harry mire még nagyobb bűntudatom támadt, már, ha ez elvileg lehetséges is.
   Elgondolkoztam, hogy hátha tudok mondani valami jó indokot, de sajnos semmi nem jutott eszembe. Lesütöttem a szememet és megint elmerültem a gondolataim zavaros mélységében de nem bírtam tovább és úgy döntöttem, hogy akkor már őszintén kiöntöm a lelkemet, ha így sült el ez az ügy.

- Ha akkor dobod Eleanor akkor bűntudat nélkül lehettél volna azzal a szerencsétlen lánnyal, akit szerintem totál megbántottál- adott egy egyszerű tényt Niall is, miközben égnek emelte a szemét.

- Tudom haver, de nem volt szívem dobni Elt...

- Szerinted mi rosszabb egy csajnak Tommo? Ha megcsalják, vagy, ha dobják?- tette fel a költői kérdést idegesen felvont szemöldökkel Harry, mire sietősen bólintottam egyet, jelezve, hogy értem.

- De ahogy látom te simán megcsaltad volna Elt- mondta ugyanolyan komoran Zayn mint a többiek. Összeszorítottam a számat és fájdalmasan hunytam le a szememet majd éreztem ahogyan  elszorul a torkom, de válasz nélkül hagytam a megjegyzést.
   Erre én is tudtam a választ… nem tettem volna ilyet, de nem volt kedvem veszekedni ezen Zaynnel, amikor úgy is tudom, hogy ellenem szavazott volna. Maga a kérdés fájt, hogy ilyet feltételez rólam!

- Sajnálom és ígérem, hogy jóvá fogom tenni… valahogy...

- Szerintem nem nekünk kéne magyarázkodnod Louis, hanem a két barátnődnek- mondta fagyosan nyomatékosítva a szavait Liam, mire megint csak bólintottam.
   Igazuk van…. Nekem kell jóvá tennem a dolgokat… valahogy. Ugyan még nem tudom hogyan, de az biztos, hogy gyorsan kéne cselekednem...

- Akkor ti nem utáltok?- kérdezem kicsit később bizonytalanul mire kicsit mindannyiuknak megenyhült az arca és úgy néztek egy pillanatra össze. Huh, akkor a jelek szerint már nem annyira…

- Nekünk nincs rá okunk, viszont két lánynak igenis van- mondta enyhébb hangnemben Niall az összesített véleményt, mire egyszeriben hálásan néztem rájuk. Szerintem most, hogy megmondták a magukét kibékültünk.
   Örültem, hogy nem ítélnek el és így inkább nem is szóltam többet hozzá ehhez a témához. Megmozgattam a fájós állkapcsomat. Au, kicsit még mindig fáj… de tudom, hogy megérdemeltem és ez valahogy kicsit megnyugtató…
   Fél szemmel láttam, hogy mind elmosolyodtak, amit nem értettem.

- Min mosolyogtok?- kérdezem a fájós arcomat simogatva mire megint csak somolyogva pillantottak össze, amit újfent nem nagyon fogtam fel. 

- Nem semmi pofont kaptál attól a csajtól Boo Bear- mosolygott rám cukkolva Zayn mire kuncogva égnek emeltem a szememet. Naná, hogy nem, de mint mondtam, mindennek oka van, ahogyan ennek is…

- Egyszer engem is felpofozott egy csaj... nem is! Szerintem már többször mint kettő, körülbelül úgy nyolcszor-kilencszer! - merengett nosztalgiázva Harry mire egy emberként nevettük el magunkat a többiekkel.
   Elgondolkozva hátradőltem a széken miközben Harry mesélte azt az eszméletlen sztorit, amiben felpofozták és ahogy láttam a többiek figyelnek is rá.
   Én azonban elkalandoztam és akaratlanul szökött a tudatalattimba Sophie...
   Tudtam, hogy ma mindenképpen beszélnem kell Ellel és még valahogy Sophiet is vissza kell szereznem, mert nem tudok nélküle élni. Nem értem magamat, de szívből szeretem azt a lányt, és nem tudnék meglenni nélküle..