Chapter Twenty-Four

Introduction

Dear Readers!

   Édes-kedves olvasók íme itt lenne a huszonnegyedik fejezet, amit nagy kínkeservek közepette préseltem ki magamból. Sajnálatos módon a suli még mindig megszabdalja az időmet és olyan bűntudatom van amiatt ,amiért ennyit késtem a résszel! Nagyon sajnálom és ezután megpróbálok jobban igyekezni!
   Remélem, hogy a sok elmaradás és szünetelés után lesz olyan, aki elolvassa (annak nagyon szépen köszönöm!)
   Ha időtök és kedvetek megengedi nagyon örülnék pár kommentnek, pipának, feliratkozónak vagy megtekintésnek! :)

Csók és szeretetözön/Lots of Love
Nadia xoxo

   Odakint lassanként eloszlottak a felhők és kezdett kitisztulni az ég. Feszengve doboltam a térdemen útközben miközben a szemerkélő esőt néztem az ablakon. Nagyon feszült voltam és ideges, de azzal biztattam magamat, hogy ez természetes és majd elmúlik.
   Amikor Louis erőteljesen lefékezett a házuk előtt olyan érzésem volt, mintha a szívem ki akart volna ugrani a helyéről. Tévedtem az elmúlással kapcsolatban. Idegesen tördeltem a kezeimet miközben éreztem, hogy a gyomrom a feszengéstől nyomban kavarogni kezd, ami erős émelygést okozott.
   Nyugi Sophie, nincs gáz!-nyugtatgattam magamat- Mégis mi történhetne? Azon kívül, hogy esetleg Louis haverjai nem fognak kedvelni téged és kicsinálnak a tekintetükkel.   Mit fognak rólam gondolni a többiek? Vajon elég illedelmes és kedves leszek egy velem egykorú srácokból álló társasággal? Egyáltalán mennyire kell jó modorúnak lennem és mennyire lazának? Levert a víz a gondolatra hűvös levegő ellenére, mégis remegtek a végtagjaim miközben ijedt kislányként kapkodtam a levegőt.
   Tudom, hogy egyáltalán nem vagyok valami csinos és elég unalmas embernek ismerem magamat. Nem kezdődik jól. Azt még csak-csak nagy nehezen elhitettem magammal, hogy megérdemlem, hogy Louis barátnője legyek de… még négy sráccal nem hiszem, hogy meg tudnám kedveltetni magamat. Az már tényleg lehetetlen lenne! Vajon Louis akkor is velem maradna, ha a haverjainak nem tetszenék?

- Ahogy látom már fel is hergelted magadat olyannyira, hogy mindjárt kidobod a taccsot- vigyorgott kajánul a mellettem ülő személy, miközben színpadiasan körbemutatott a drágalátos Porschéje belsejében, kizökkentve engem a gondolataimból.
   Zavartan lesütöttem a szememet a kijelentésére, miközben folytattam a kezeim idegtépő tördelését, amit egyszerűen képtelen voltam abbahagyni! Egy nagyot nyeltem, hogy kissé lenyugtassam magamat, majd alig hallhatóan dünnyögve megszólaltam.

- Ezt nem értheted…

- Ugyan már Soph, annyira mégsem nehéz kitalálni! Félsz, hogy a többiek nem fognak kedvelni téged és ezáltal a mi kötelékünk is megromlik… jól mondom drága?- vonta fel a szemöldökét sokatmondóan, mire óvatosan rá emeltem a tekintetemet.

- Valami ilyesmi- vonogattam a vállamat, mire incselkedve elmosolyodott, majd kedvesen megsimogatta a karomat. Persze nem segített sokat, mert a szívem még gyorsabban kezdett kalapálni az érintése végett, de igyekeztem palástolni a zavaromat.
   Azt hittem - vagyis reméltem - hogy mondani fog valamit, amitől lehet, hogy eloszlanak a kételyeim, de ehelyett csak egy puszit nyomott a szám szélére és kiszállt az autóból.

- Bebizonyítom neked, hogy nincs mitől tartanod szívem, higgy nekem!- nyújtotta felém a kezét, amikor én is kiszálltam. Hezitálva ugyan, de végül elfogadtam a kinyújtott jobbot, jelezve, hogy bízok benne.
   Nyújtott léptekkel kéz a kézben indultunk el a házuk felé.
   Louis közelében valahogy sikerült jobb belátásra térnem. Hinni akartam, hogy nem fog semmi rossz történni és nem megy tönkre az alig pár napos kapcsolatunk. Magamban gyorsan letisztáztam, hogy Louis kedvéért ezt muszáj bevállalnom, és, hogy szeretem őt annyira, hogy semmi gáz ne legyen!
   Az ajtó elé érve a barátom enyhén megszorította az ujjaimat, mondva, hogy nincs mitől tartanom. Én biccentettem egyet, de amikor megütötte a fülemet a nagy hangzavar a házból már nem is féltem, hanem… mondhatni inkább kíváncsi voltam.
   Hallottam, ahogyan több egyed a másik nemből egymásnak ordítozik a házban, mire értetlenkedve húztam össze a szemöldökömet. Louis kedvesen kinyitotta az ajtót és illedelmesen előre engedett az előszobába.

   Belépve, meghökkenve húzódtam el, ahogyan elsuhant mellettem két nálam jóval magasabb fiú. Nagy meglepetésemre egy fekete és egy göndör hajú srác, nagy ordítozások közepette egymást lövöldözte vízipisztollyal, annak ellenére, hogy odakint esik az eső. Egy ideig figyeltem, ahogyan próbálják eltalálni egymást a gyerekeknek gyártott kis játékfegyverekkel, azonban esélyt sem láttam arra, hogy valaha is célba találjanak.
   Láttam, hogy a barátom szőke hajú haverja egy hatalmas szendviccsel a kezében bömbölteti a TV-t, egy másik barna hajú fiú társaságában. Elmélyülten játszottak valami furcsa videojátékot a konzoljaikkal, miközben hangosa szidták vagy éppen fenyegették egymást.
   Ezek aztán a tipikus pasik- gondoltam magamban.
   Furcsálló fintorral az arcomon fordultam a mellém lépő Louisra, aki elégedetten mosolyogva karolta át a derekamat. Legszívesebben azonnal sarkon fordultam volna, mondva, hogy még a diliházban is normálisabbak a körülmények, de nem tettem. Nem okozhattam csalódást Louisnak azzal, ha én hátrálok ki ebből a furcsa ismerkedésből…
   Louis azonban úgy nézett ki, mintha büszke lenne rá, hogy ilyenek a barátai, miközben vigyorogva pillantott le rám.

- Tudom, hogy hülyék, de ők a spanjaim…


- Nekem is olyan fiúm van, aki nem lenne teljes a marhaságai nélkül- mosolyogtam rá kicsit felengedve, mert ezzel letudtuk a barátai kérdését.
   Nem számít, hogy nem kedvelnek vagy, hogy esetleg nincs ki az összes kerekük, Louis nem lenne hajnalodó választani köztem és a barátai között. És ez így van rendjén… gondolom tesztelni akart, hogy mennyire bírom magam körül a pörgést. A széles mosoly az arcán szerintem valami olyasmit jelentett, hogy átmentem a vizsgán.
   Miután kisöpört egy kósza tincset az arcomból, somolyogva köszörülte meg a torkát, bár fogalmam sem volt, hogy mire készül.

- Mit nem értettetek abból, hogy csak egy napra legyetek normálisak, mert elhozom a barátnőmet, akinek imponálni szeretnék?- kiáltotta el magát, hogy magára vonja a barátai figyelmét. Láthatólag azoknak leesett, hogy már nem csak pasik vannak ezalatt a fedél alatt.

- Bocs Lou, de szerintem veheted egy jó voksnak, hogy a csajod még nem rohant el sikoltozva!- vigyorgott pimaszul a fekete hajú srác, miközben lankadatlan kitartással igyekezett eltalálni a kuncogó göndör hajú fiút. Alig hallhatóan elnevettem magamat a megjegyzésén, majd félénken mosolyogva intettem nekik.
   Láttam, hogy a barátom szélesen mosolyogva forgatja meg a szemeit, miközben a többi bandatag is kijött elénk az előszobába.

- Na ne mond Zayn… jobban tennéd ha nem blabláznál annyit!


- Ne veszekedjetek már skacok!- pirított rájuk a barna hajú srác apáskodva majd mosolyogva pillantott rám- Szóval te lennél a híres-neves Sophia, aki ilyen sikeresen elcsavarta Louis fejét! Eddig nem hittem el, de most, hogy látlak, könnyen el tudom hinni… amúgy Liam Payne vagyok.

- Sophie Kennedy és köszönöm- mosolyogtam a lehető legmegnyerőbben miközben megráztam a barátságos arcvonásokkal büszkélkedő Liam kezét.

- Jaj Payne, ne legyél már ennyire illetékes!- kuncogott a göndör hajú srác megbökve a barátja vállát mire nevetve pillantottam össze Liammel- Szegény csaj a végén azt fogja hinni, hogy komor üzletember vagy, a nőcsábász énekes helyett!

- Azért helyettetek is lehetek illedelmes…


- Tök mindegy Payne! Én Harry Styles vagyok kiscsillag, jelenleg szingli és igen reménytelenül romantikus alkat! Ha Louis nem volt a legnyerőbb választás, én szívesen ajánlkozok önkéntesnek, hogy sírj a vállamon- kacsintott rám a göndörke, mire a barátom grimaszolva mutatta fel neki a középső ujját, miközben én pironkodva elmosolyodtam. Voltam már kínos helyzetben, de ez a szituáció és ez a nagyszájú srác, mindenen túltesz!- gondoltam magamban szégyenkezve.
   Harry incselkedve megrántotta a vállát, mondva, hogy amúgy is ő a banda legszexisebb tagja és állítása szerint én elég dögös vagyok ahhoz, hogy a csaja legyek. Azonban ezt már Louis sem bírta ki visszavágás nélkül, ahogyan a piros arcomat nézte. Zavartan mosolyogva figyeltem, ahogyan a két srác egymást bökdösve, játékosan összeverekednek. Kezdtem magamat úgy érezni, mintha egy óvodába, vagy nem is tudom hova csöppentem volna…

- Tudod Soph, általában nem kell velük foglalkozni! Mindig ilyenek, amikor egy csinos lány van a láthatáron- súgta oda nekem Zayn mosolyogva, amikor annak lehettünk tanúi, ahogyan a barátom és a göndörke, egymást kezdik el kergetni a házban.

- Észben tartom, köszi…

- Abszolúte virágszál!- bökött oldalba a szőke srác- Mellékesen szólva Niall Horan vagyok. A madarak azt csiripelték, hogy nem ismersz minket és feltétlenül mutatkozzunk be…

 - Valahogy úgy- túrtam kínosan a hajamba, mert a jelek szerint itt elvárás volt, hogy a srácoknak csak directioner fan lehet a barátnője. Hát oké…
   Láthatólag Liam észrevette a zavarodottságomat, amit a szőkeség okozott, mert figyelmeztetően pillantott a szendvicsét majszolgató Niallre.

- Ne genyózz már vele Nialler!

- Én nem is genyózok apuci!- emelte fel cinikusa a kezét a szőkeség, majd bocsánatkérően pillantott rám- Bocs Soph, nem azért mondtam! Szerintem nagyon klassz, hogy összejöttetek Louval, neki sem árt a levegőváltozás. A drágalátos pasid már ódákat zengett rólad, így már előre kedveltünk és aranyosnak könyveltünk el, szóval…

- Mindegy, nem gáz- mosolyogtam bizonytalanul miközben azon gondolkoztam, hogy vajon igazából mit gondolhatnak rólam Louis barátai.

   Egyikük arcáról sem tudtam leolvasni semmit, de a kérdés szinte azonnal megérlelődött bennem. Vajon úgy gondolják, hogy egy erkölcstelen cafka vagyok, aki Louis pénzére hajt, vagy esetleg tisztességesnek titulálnak mondva, hogy tényleg szívből szeretem Louist? Valahogy gyanús volt nekem, hogy szinte mindannyian tettek egy burkolt megjegyzést a kinézetemet illetőleg, szóval volt egy olyan érzésem, hogy az előbbi eshetőségre gyanakodnak! Szerencsére, azonban még mindkét lehetőség fennáll. Mivel nem vagyok olyan jó az arcmimikák talányaiban, ez a kérdés a jelek szerint egy ideig még megválaszolatlan marad.
   Mikor Harry és Louis lenyugodtak annyira, hogy ne rohangáljanak gyerekesen a házukba, a barátom felajánlotta, hogy megmutatja a lakásukat, mire félénken mosolyogva bólintottam egyet. Így legalább távol lehetek a pasim furcsa haverjaitól- gondoltam magamban görcsösen, miközben beharaptam az alsó ajkamat.
   Pironkodva szegeztem a földre a tekintetemet, amikor a barátom kedvesen megfogta a kezemet és a lépcső felé kezdett toloncolni. Magamon éreztem a barátai tekintetét, amitől csak még kínosabb lett a szituáció, de igyekeztem felülkerekedni az érzéseimen. Piros arccal hagytam, hogy Louis összekulcsolja a "közönségünk” előtt az ujjainkat.
   Enyhe bizsergés szaladt végig az egész karomban az érintés hatására. Hiába vagyunk együtt egy ideje, még mindig ugyanolyan zavarban vagyok, amikor a közelemben van!- gondoltam, miközben somolyogva billentettem félre a fejemet.
   A fejemben magamat biztattam, hogy annyira mégsem sikerült rosszul ez a bemutatkozás, mint ahogyan azt először gondoltam…

Chapter Twenty-Three

Togerther

Dear Sweethearst!

   Először is hatalmas bocsánatkéréssel tartozok, amiért ennyi ideig nem volt rész! Szinte szánalmasnak érezem miatta magamat és megragadom az alkalmat, hogy még egyszer elnézést kérjek! Sajnos azonban sulira kellett készülnöm :P Azonban itt és most orrszág-világ előtt írásba adom, hogyha lesz érdeklődő hetente hozok majd friss részeket. Mit szólnátok?
   Még egyszer nagyon sajnálom az elmaradást és irtózatosan köszönöm annak, aki ennyi késés után elolvassa az új részt! Ha van kedvetek és időtök örülnék pár kommentnek a végén, hidegnek melegnek egyatánt. Ja és köszönöm az előző részhez érkezett komikat, hálás vagyok értük! Tehát ha minden rendben megy akkor a jövő héten- vagy talán most szombaton- jön a következő rész!
   Remélem tetszeni fog a mostani bár lehet, hogy egy kicsit ugyanolyan semmitmondó lett mint az előző azonban annyi bztos, hogy maratoni!  ;)

Massive thanks ladyes! <3

Nadia xoxo

   Mikor már a kocsiban ültünk fáradtan döntöttem a fejemet az ülés hátuljának. Kint még mindig zuhogott az eső és örömmel nyugtáztam, hogy Louis nyomban felcsavarta a fűtést a kocsiban. Bevallom kicsit fáztam és gondolom a mellettem ülő srác is hozzám hasonlóan cidrizett az eső miatt.
   Miután elfogadhatónak tituláltam a hőmérsékletet jöhetett a második probléma, ami még megoldásra várt.  Névszerint itt a külsőmre gondolok. Gyorsan kiráztam a hajamból a vizet miközben azon tanakodtam, hogy vajon hogyan is nézhetek ki. Általában teszek a kinézetemre, de most, hogy egy hivatalos találkán vagyok nem kéne rosszul festenem. Vajon, hogy állhat a hajam? És vajon a ruhám menyire ázott meg?
   Nagyon, de nagyon remélem, hogy Louis haverjai nem olyan antiszociálisak, hogy külső alapján ítéljenek, mert akkor nekem bukta lesz! Az igazat megvallva szeretném elérni a jó első benyomást, de nem sikerülhet, ha olyan vagyok mintha ruhástul fürödtem volna a tengerben.
   Sietősen lesimítottam a hajamat és magamban örültem, hogy nem használok sminket… most tuti úgy néznék ki, mint Frankestein a legrosszabb napján.

- Nyugi már Soph, jól nézel ki- rántott vissza a jelenbe és Louis mosolygós hangja. Grimaszolva forgattam meg a szememet majd ingerülten emeltem rá a tekintetemet, mert eszembe jutott, hogy mi is történt a kávézóban. Lenne egykét megtárgyalnivalónk a szabályokat illetően Louis-val annyi fix!

   Biztos vagyok benne, hogy a keresztanyukám egy pletykafészek- melyik szülő nem- és bíztam benne, hogy nem borítottam ki annyira, hogy rögtön szaladjon is Susanhez. Azt viszont nem élném túl, ha a mostohaanyám kezdene szónokolni a felelősségteljes kapcsolatokról meg a bizalomról, úgyhogy jobb félni, mint megijedni.
   Amúgy Louis is biztosan meghökkenne, ha kapna egy nagy adag felvilágosítást a nem éppen a legnormálisabb kategóriába tartozó szüleimtől! Szigorúan emeltem fel a mutató ujjamat a barátom előtt, mint valami tanárnő, aki a kis nebulóknak készül elmondani, hogy mennyi kettő meg kettő.

- Még egyszer ne merj ennyire zavarba hozni Hannah néni előtt! Kérlek próbáld meg tolerálni magadat! Szerintem neki is véges a türelme és nem örülnénk, ha beköpne Susannak- figyelmeztettem sokatmondóan mire kérdőn meredt rám, de láttam rajta, hogy csak cukkolni akar… megint!
   Pimaszul elmosolyodott, mert gondolom azt hitte, hogy ettől az ártatlan-bárányka hatást fogja elérni, de tévedett.

- Pontosan mivel is hoztalak zavarba?

- Ne add a hülyét Tomlinson!- csattantam fel összefonva magam előtt a kezeimet.

- Pedig komolyan fogalmam sincs!- védekezett vigyorogva- Én tehetek róla, ha a kedves családod nem bírja a romantikus komédiákat?

- Ez inkább tragikomédia!- nevettem fel hangosan mire a mellettem ülő fiú is felkuncogott bár látszólag neki nem jött be annyira a poén, mint nekem. Elgondolkozva pillantott az arcomra, amikor sikerült abbahagynom a nevetést.
   Mitől jönnek elő rajta ezek a hirtelen hangulatváltozások? Értetlen fintorral az arcomon fordítottam felé a fejemet, mert tényleg nem tudtam, hogy miért savanyodott el hirtelen.

- Min töröd a buksidat?- puhatolóztam somolyogva.

- Mikor szándékozod elmondani a szüleidnek, hogy együtt vagyunk Sophie? Tudod elég nyomasztó a tudat, hogy alibit kell felmutatnod azért, hogy velem lehess!- dünnyögte komoran mire felvont szemöldökkel csóváltam meg a fejemet pedig erre a kérdésre a nemleges válasz nem éppen a legmegfelelőbb riposzt.

- Még alig volt időnk együtt lenni… majd csak akkor mondom el, ha biztosak leszünk magunkban Louis- vonogattam a vállamat a körmömet kaparászva.
   Zavartan kinéztem az ablakon azonban az esőn keresztül nem nagyon láttam semmit így maradtam inkább az ölembe bámulásnál. Fél szemmel láttam, hogy az állítólagos barátom unottan megforgatja a szemeit, azonban látszólag ő kivesézve érzi a témát, mert rögtön terelni kezdte a szót. Miért ilyen kellemetlen számára ez a téma?

- Ééés milyen hatásos bemutatót terveztél magadnak virágszál? - kérdezte egy halvány mosollyal az arcán mire értetlenkedve fordítottam felé az arcomat, mert fogalmam sem volt, hogy mire akar célozni.

- Én vagyok ennyire debil vagy a mondandód volt enyhén szólva érthetetlen?

- Szerintem mindkettő- kuncogott pimaszul azonban az összeszűkült szemeim láttán folytatta- Úgy értettem, hogy mit terveztél mára a haverijaimnak bemutatkozás céljából? Tudod, általában a csajok többsége mindig eltervez nekünk valami jó kis murit, hogy bevágódjon és melegen ajánlom ezt neked is. A klasszikus "Nem ismerlek titeket!” showt adod elő vagy jöhet az extravagáns nyomulós forma?

- Te tiszta hülye vagy!- nevettem fel hangosan miközben erősen megütöttem a mellettem kuncogó srác vállát, mert ez tényleg rossz vicc volt.
   Louis szemtelenül mosolyogva nézett engem miközben lenyugodva böktem meg az orrát jelezve, hogy figyeljen rám.

- Nem terveztem semmi ilyesmit! Amúgy tényleg nem ismerem őket, tehát sajnálom, de kénytelen lesz a bandácskád bemutatkozni nekem, ha ez nem jelent gondot…

- Remélem menni fog nekik- húzta el a száját mire vigyorogva csóváltam meg a fejemet.
   Nem vitás eddig ez a marha a legpoénosabb ember, akivel valaha dolgom volt ezen a világon! Nem is csodálom, hogy ilyen könnyen sikerült elcsavarnia a fejemet pár kedves szóval bár lehet, hogy maga a kisugárzása teszi őt ennyire ellenállhatatlanná.
   Gyorsan megráztam a fejemet, mert ezek a furcsa érzelmes gondolatok kezdtek kicsit szánalmasan csengeni a fejemben.

- Amúgy Leah egyszer mesélt otthon a vezetési stílusodról kedves Louis. Megkérdezhetem, hogy fogunk menni? Kéz nélkül, fejvesztetten vagy inkább ne is bizakodjak?- kérdeztem egy incselkedő mosollyal az arcomon mire hangosan elnevette magát majd apásan összekócolta a kezével a vizes hajamat.

- Nem jársz jól, ha engem szurkapiszkálsz kiscsillag!- kuncogott a szemöldökét vonogatva mire kajánul felvontam a szemöldökömet és kapásból visszavágtam.

- Miért, talán csak neked szabad engem bolygatni?

- Talált süllyedt Soph!- villantotta rám a tökéletes fogsorát miközben az oldalamat bökdöste. Ráerőszakoltam az arcvonásaimat, hogy ne merjenek mosolyt varázsolni az arcomra, de nem tudtam ellenállni a kísértésnek.
   Végül szélesen elmosolyodtam annak ellenére, hogy a cukkolás nekem szólt… bár nem igazán zavartattam vele magamat. Enyhén ráütöttem a kezeire és egy mosolygós figyelmeztetéssel fordultam felé.

- Nem verekszek veled drága! Féltelek, mert fél kézzel lenyomnálak- jelentettem ki tetetett fellengzőséggel mire felvonva a szemöldökeit vágott egy hitetlenkedő grimaszt, amin képtelen voltam nem vigyorogni.

- Ugye ezt nem mondod komolyan? Ha jól emlékszem legutóbb is én nyertem…

- Csak mert pasi vagy… bár nem vagyok ebbe százszázalékosan biztos- arcátlankodtam mire mosolyogva ölelte át a derekamat miközben a másik kezével meg a hajamat kezdte huzigálni, mint valami óvodás kisgyerek.
   Nevetve húzódtam el tőle, de a fejemet nem tudtam elhúzni, mert még mindig nem szállt le a hajamról. Ráadásnak még direkt rá is könyökölt remélve, hogy ezzel megtöri a jeget. Komolyan ennyire visszamaradott kissrác lenne vagy csak az én agyi szintemnek akar megfelelni? Van egy olyan érzésem, hogy vegyes...

- Szállj már le rólam te korlátolt!

- Csak ha visszavonod, amit rólam mondtál aranyom!- hallottam a mosolygós hangját miközben a hajhagymáimat fájlaltam.

- Mit, azt, hogy töketlen vagy? Óóó azt nem fogom visszavonni mert jogos- kuncogtam szemtelenül miközben sikerült kiszabadítanom a fürtjeimet ennek a szerencsétlennek a könyöke alól és a frizurámat igazgatva figyeltem, ahogyan pimaszul elmosolyodik.

- Egy nap majd bebizonyítom neked, hogy nem vagyok töketlen!- évődött miközben megint átkarolta a derekamat és az orrát az arcomhoz döntve nyomott egy puszit a nyakamra.
   Éreztem, ahogyan nyomban elvörösödik a közelsége miatt miközben a tenyerembe temetettem az arcomat, hogy ne lássa a paprikavörös képemet.
   És még akkor mennyire kipirulhattam, amikor leesett, hogy mire akart célozni! Kicsit mérges voltam rá, amikor tizenhét éves létemre ilyet emleget nekem és az ujjaim között kipillantva láttam, hogy diadalittasan elmosolyodik.

- Na, pontosan így hoztál zavarba Hannah néni előtt is!

- Azért azok a poénjaim nem értek célt ennyire, mint most!- heherészett egósan mire mérgesen vágtam egyet a vállába miközben visszaejtettem magam mellé a kezeimet.
   Feszengve figyeltem, ahogyan önelégülten villantja rám a fogsorát, ami csak azt eredményezte neki, hogy kapott még egy öklöst a vállába.

- Fogd vissza magadat egy kicsit te kanos gyökér!- fenyegettem ingerülten mire csak mosolygott.

- Ha már ennyire jó a hangulatod szívem akár indulhatunk is, nemde? A többiek értékelni fogják a bunkó magaviseletedet drága Sophie!- rötyögött mire szemforgatva bólintottam egyet.
   Figyeltem, ahogyan betolja a kocsikulcsot a gyújtásba miközben azon gondolkoztam, hogy vajon, ha Louis ennyire elemében van, akkor milyen kibírhatatlanok lesznek majd a barátai…